Ebben az írásomban pár elgondolkodtató helyzetet szeretnék megosztani veletek.

Mint sokan tudjátok a horgászatra fordított időm jelentős részét Gyékényesen töltöm el. Sajnos ebben az évben a körülményekből adódóan kevesebb időt tudtam horgászattal eltölteni, ezért az első túrámat is csak május hónapra terveztem. Ez a hónap általában jó szokott lenni ezen a vízen, mivel a pontyok csak a hónap vége felé szoktak az ívási területekre elvonulni. Legalábbis én így gondoltam. Ebben az évben azonban korán beköszöntött a nagy meleg így nem tudhattam, hogy milyen változásokat fog okozni a pontyok ívásában.

További érdekes helyzetet teremtett a vízszint is, mivel az 1,5 métert emelkedett a tavalyi évhez képest, a sok csapadék miatt. A tavalyi évbe jól működő horgászhelyek nem biztos, hogy jók lesznek idén is. 

Mielőtt elkezdeném, hogy mi történt valójában, pár mondatban had említsem meg nektek, hogy május elején, egy napos horgászversenyen indultam, ahol a dobogó 3. fokára léphettem fel, illetve a legnagyobb halért járó díjat is elhozhattam. Ez úton szeretném megköszönni a szervezőknek, továbbá Eppli Péternek és nem utolsó sorban a főnökeimnek, hogy biztosították részvételemet.

Kanyarodjunk vissza a gyékényesi túrámra amit több, mint egy hétre terveztem. Az első nap, mint mindenkinek a tábor rendezéssel illetve a helykereséssel kezdődött. Egyik botomat a nyílt víz felé a parttól kb. 250 méterre helyeztem el. Az itt található plató 12 méterről  meredeken tört fel 4.5 méterre. A szerelékemet majdnem a púp legmagasabb pontjára helyeztem el.

A második botomnak a part szélben kerestem helyet, ahol a vonuló pontyokat szertettem volna kapásra bírni. Találtam is  egy farönköt/bedőlt fát, ami ígéretesnek tűnt számomra. az akadón és környékén találtam kagylót is, ami nekem egy nagyon fontos szempont helyválasztásnál. Horgászataim során mindig keresem azokat a területeket, ahol megtalálható a természetes táplálék.

Ezen a túrán is bizonyítást nyert, hogy ha a hal eszik, akkor szinte mindegy hogy milyen csali van felkínálva neki. A lényeg, hogy jó helyen legyen a szerelék. Kezdetben csak 2 csalit próbálgattam az pedig a dsw és a red liver volt. A part szélbe próbáltam a dsw-t mondván ott találtam kagylót és a dsw kagylós bojli. A másikon pedig a red liver volt, ami egy fűszeres májas golyó.

Az első pár napban egymást követték a kapások, szinte megállás nélkül, de csak a partszélben. A másik botomon szinte alig volt kapás, ezért annak is egy partszéli helyet  kerestem.

A helykeresésemről annyit szeretnék elmondani, hogy radar és és egy körülbelül 200 grammos ólommal szerelt tapogató bottal

keresem a kagylópadot, tőréseket vagy akár egy kiálló terep tárgyat. Igen ez eléggé idő igényes munka de én szeretem ha a szerelékem ott van ahol lennie kell.

Közben a túrámhoz csatlakozott két jó barátom is Misel Zadravec és Luka András is. Luka épp a horgászatunk alatt ünnepelte a születésnapját, ezúton kívánok neked még egyszer erőt egészséget!

Közben a fiúk is kipakoltak, behúzkodtak, minden a helyére került.

A horgászatunk közben folyamatosan figyeltük a halakat merre mozognak, illetve, hogy az ivási időszak véget érhetett-e, vagy sem.

Eközben úgy fogtuk a halakat, mintha futószalagon érkeztek volna.

Az első testesebb pontyot Miselnek sikerült horogra csábítania. Bizakodtam én is, hogy a sok kisebb után, talán rám is rámosolyog a szerencse. Azért le kell, hogy szögezzem, jókor, jó helyen, jó csalival. Ez a siker kulcsa.

Aztán nekem is beugrott egy szebb, olyan 15 kg körüli lehetett.

Nem nagyon mérlegeltem a halakat, mivel rengeteget fogtam, és igazán nem az ilyen méretűekre vágytam.

Érdekességképp megjegyezném nektek, hogy a pontyok amiket fogtam túlnyomó része tükörponty volt.

Próbálgattam a csalit jól elengedni, nagyméretű csalit felkínálni, de mindig az apróbb ponty vette fel. Nem lehetett szelektálni. Próbálgattam a víz mélységen is variálni, egyszer feljebb, egyszer lejjebb raktam, figyelve a halakat. Közben pedig az időjárás is eléggé szeszélyes volt. Napsütés után záporok  követték egymást.

Figyeljünk az ilyen zivatarokra mert komoly gondot okozhatnak, ha a vízen érnek bennünket.

A kapások száma továbbra sem csökkent, de a bojlim mennyisége igen. Gyors telefon Csabinak hogy húzzon ki a csávából, mert apadóban van a készletem. Csabi gyors volt mint mindig és pár napon belül kezemben tarthattam a  friss bojlikat.

... a küldemény megérkezett

A dsw- ből már alig volt szinte pár szem és akkor adta be a bandannagyot, ami jelenleg a legnagyobb (regisztrált) tóponty Gyékényesen, igaz most ivás után fogtam meg. A tavalyi évben 33.5 kilogrammal és 4 kilóméterrel távolabb sikerült egy horgásznak szákba terelnie.

Ez az a hal amiért kint ültem jó pár évet, jó pár napot és bíztam magamban és a csalijaimban.

Az örömöm leírhatatlan volt, még ha most nem is haladta meg a 30 kilót.

A túrámból még volt vissza pár nap. Az időjárás ugyanolyan szeszélyes maradt. Misel közben ismét fogott egy szebb pontyot.

A halak kapókedvüknél voltak, minden összejött ezen a túrámon.

A horgászatom vége fele ismét be esett két testesebb példány, ami már csak hab volt a tortán.

Az utolsó napokat már egyedül töltöttem, mert  Miseléknek haza kellett menniük, de kilátogatott hozzám egy kis rövidke látogatásra az egyik legjobb barátom Farkas Joces is. Ahol ő van ott a jókedv garantált.

Köszi Joces, hogy kijöttél hozzám és jókat beszélgettünk nevettünk.

Továbbá meg szeretném köszönni Pendl Renének, aki a szomszédban horgászott és átjött segédkezni a halak fotózásában.

Fantasztikus túrán vettem részt és köszönöm Miselnek és Lukának a barátságot. Nagyszerű emberek, nagyszerű horgászok.

Köszönöm mindenkinek aki segített egy kicsit is ezen a horgásztúrámon, mert velük lett a történetem kerek és szép. Egy örök emlék marad számomra.

Befejezésként ezzel a csodálatos reggeli képpel kívánok nektek további szép horgászatokat!