A jól sikerült áprilisi Merenyei versenyem után elhatároztam, hogy mindenképp visszatérek ebben az évben még erre a vízre. Eddig számomra valamiért sose jött össze, hogy itt horgásszak, de ez a tó és környezete nagy szerelem lett első látásra. A sok tenni való miatt egészen júliusig eltolódott a helyfoglalásom, így mire felhívtam Gyurit, már csak a tó vége felé található 22-es helyet tudta nekem adni. A helyről annyi infóm volt, hogy nagyjából másfél méteres víz lesz előttem. Féltem, bevallom, hogy nem lesz egy egyszerű peca, mivel sekély vizem lesz, és az időjárást előre nézve bő 35 fokot jósoltak a túrám teljes egészére. Nézzük, mit is sikerült a nagy meleg és sekély víz ellenére elérnem ezen a pár napos túrámon.

Május számomra az első nagyhalas horgászatot jelenti ahol már nagy biztonsággal horgászhatok kedvenc csalimmal és már a halak is jól reagálnak rá. Ilyenkor próbálom szabadidőmhöz mérten a határokat feszegetve elnyújtani a horgásztúrát időben hogy minél több időt tölthessek nagyhalak becserkészésével.  Természetesen a vízválasztás is fontos és ha minden összeáll akkor akár az azévi legjobb horgásztúra is kerekedhet a horgászatból!

Május 21- én délután kezdtem meg a 3 napos horgásztúrát az Atkai-holtágon. A túrára két féle csalit hoztam magammal 24 mm-es méretben, az egyik a Hot Birdfood, míg a másik Deep Sea World csonttá szárítva.  A csalizó bojlikat minden esetben behálóztam a törpeharcsák elleni támadás miatt. 

Június 9-én 48 órás horgászaton vettem részt a Szélmezői tőzegbánya tavakon.  A hármas tóra esett a választásunk annak is a leg elejére, ahol elég kicsi a nyílt víz amit egy nádas alagút követ és még az úszó nádszigetek is nehezítették a helyzetet, de hát mi szeretjük a kihívást.