A modern pontyhorgászatban az igazi trófea már rég nem a csípősségével megkönnyeztető halászlé az asztalon találva, hanem egy-egy jobban elkapott, szemgyönyörködtető fotó. Egy szép kép sokat elmond a horgász szenvedélyével kapcsolatos elhivatottságáról, hobbijával szembeni alázatáról, a halak tiszteletéről, de akár ugyanezen értékek ellenkezőjéről is. Írásommal azoknak szeretnék némi segítséget adni a saját tapasztalataim alapján, akik ezen értékrenddel azonosulni tudnak.

Mire abbahagytam, újra vissza keveredtem a régi ismerős folyóra a River és Amino golyókkal megerősítve. Szerdán gyors terepszemle után már csobogtak is a finomságokkal töltött "sárlabdák" a sodrásba. Este már az izgalomtól nem is aludtam, így már sötétben a Tiszán találtam magam.

Szeretném veletek megosztani milyen volt versenykörülmények között tesztelni a CFB termékeket, egy olyan tavon, ahol sok bojlis verseny van, de most feeder stílusban kellett megoldani a pecát akár 100 méteres távolságról is egy 30 hektáros tavon.

A 2016-os szezon számomra lassan indult. Egy-két rövid pecát leszámítva az első komoly horgászatomra április végén került sor. Az időpontot már egy hónappal hamarabb kitűztük egy barátommal. A kiszemelt víz egy vadregényes elszigetelt holtág. Az indulás előtti héten a társam lemondta a horgászatot. Sajnáltam, hogy nem tud velem tartani. Aludtam egyet a dologra és úgy döntöttem, hogy egyedül is nekivágok. Indulás előtt 2 nappal újabb rossz hírt kaptam. A holtág közelében lakó rokonom közölte, hogy az elmúlt héten lehullott csapadék miatt a tavasszal jónak számító helyek megközelíthetetlenek.