A téli tervezgetés során már-már ösztönösen hangzott el részünkről a felkiáltás: Ha május, akkor Gyékenyes! Így Idén tavasszal immár negyedik alkalommal tértünk vissza régi-új „szerelmünkhöz”. Aki horgászott már ezen a rendkívül változatos és számos kihívást rejtegető vízen, az pontosan tudja, hogy a legfontosabb tulajdonság, amivel érdemes önmagát még indulás előtt felvérteznie, az a türelem.

A hétvégén Szabó Bence barátommal 72 órát töltöttünk el a Várpalota mellett található S2 horgásztavon. Nehéz terep ez a feederhorgászoknak, igazi vadvíz brutális erejű halakkal.  Mi is behúzós pecával készültünk dobással esélytelen lett volna meghorgászni azokat a területeket, ahol a halak járnak.

Május 7-én 1 hetes horgászatra érkeztünk a Fehérvárcsurgói-víztározóra. Tekintettel a tavaszi időszakra, a tó sekélyebb részén, a kíméleti területhez közel foglaltunk helyet, közvetlenül a csónakkikötő mellett. Megérkezésünkkor a vízhőfok 18 celsius fok felett volt, de bíztunk benne, hogy a közelgő hidegfront visszahűti a vizet és ittlétünk alatt nem kezdik meg a pontyok az ívást.

Márciust írunk. A hőmérő higanyszála nappal már 10°C fok fölött van. A barátom hív, hogy menjünk el horgászni, mert megjöttek a CFB-s csalijai, ki szeretné próbálni őket. Sokáig nem kellett kérlelnie, így meg is beszéltük a szombati napot. A csalik tökéletesen működtek, ezért úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom a feederes újdonságokat.