A szeptember és az október mindig is a legjobb nagyhalas időszak számomra illetve minden pontyhorgásznak. A természet sokszor két arcát mutatja egyszer fent és egyszer lent. Mikor új vízre látogatok mindig kételyek gyötörnek és a vajon mikor lesz az első kapás , illetve hogy lesz-e egyáltalán. 4 napos horgászat alatt mindent egy lapra tettem fel csali választás terén és csak a szerencsében bízhattam hogy jókor leszek jó helyen.

Fényképeimet nézegetve, jómagam is arra az elhatározásra jutottam, készítek egy összefoglaló írást a 2016-os évemről, illetve annak pár kiemelkedő történéséről. Ebben az évben kezdtem a CFB-s pályafutásomat, és álmomban sem gondoltam volna, még az év elején hogy ilyen szezont tudok zárni.

Októberbe már fosztja az ősz a fákat, hűvösödik már, a talaj menti fagyok nem oly ritkák, a vizek is lehűltek. A hőmérséklet nagyon lassan akart emelkedni, és a köd is nehézkesen szakadozott fel. Délelőtt 10 órára tisztult ki a táj a szemünk előtt és ezt az időpontot a halak is megvárták. Az első kapásom az oldódó DEEP SEA WORLD-re jött, ilyen rángatós, ejtős jellegű. Bevágtam, de éreztem, hogy nagy az ellenfél a damil túlsó végén. Hát igen szép töves érkezett, melynek súlya 18,4 kg volt, és a nap további részében se volt megállás.

Péntek délután van és én bámulok ki az iroda ablakán. Nézem a Dunán hömpölygő jégtáblákat. Január közepe van. Hirtelen eszembe jut, hogy ideje újra megnézni az Időkép oldalát, hátha mutat végre valami enyhülést, de sajnos semmi változás nincs a tegnapihoz képest. A fagy továbbra is kitart, enyhülésnek nyomát sem látom. Tudom, hogy a vizeinket még hosszú ideig vastag jégpáncél fogja borítani. Tudom, hogy türelmesnek kell lennem, de már egyre nehezebb… a szemem visszatéved a jégtáblákra, és ahogy a lassan hömpölygő vizet nézem, felsejlenek előttem az elősző szezon képei. A Fehérvárcsurgói-tározót látom magam előtt… Hirtelen éles hang üti meg a fülemet. Talán kapás van? Nem, ez csak a telefonom…