A tél derekán járva nehéz olyan vizet találni kis hazánkban, amelyet még nem takar jégpáncél, de ha van is, általában 1-2 fokos hőmérséklet jellemzi őket. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy lakóhelyemtől mindössze 7 km-re folydogál egy csatorna, mely nemhogy a befagyás szélén áll, de 12-18 °C-kos vizében a halak még a vermelés gondolatát sem fontolgatják.

Elérkezett a február, lassan lehetett érezni a tavasz fuvallatát. Megenyhült az idő, ezzel párhuzamosan tavaink is olvadásnak indultak. El is kezdtem az előkészületeket a hideg vízi horgászatra. Horváth Csaba még Január végén érkezett csomagomba olyan termékeket készítet össze számomra, ami talán a siker kulcsa lesz a hideg vízben.

Télvíz idején, mikor a természet egy kis pihenőre kényszerít, eljön az ideje az évértékelő gondolatoknak. Ilyenkor sorra vesszük az eredményeket vagy kudarcokat és megpróbálunk következtetéseket levonni, így tanulván belőlük.  Biztos mindenki került már olyan szituációba, mikor a legutóbb sikeres stratégiát alkalmazta, de a várt eredmény mégis elmaradt. Hiába vagyunk ugyanott, ugyanazzal a csalival, szinte még az időjárás is hasonló, a múltkori jó pecának még csak a töredékét sem tudjuk elérni.  Szerintem azzal mindenki egyetért, hogy két egyforma horgászat nincs. Sikerességünk attól függ, hogy tudunk-e alkalmazkodni az éppen adott körülményekhez, és talán ez a momentum az, ami újra és újra mindannyiunkat a vízpartra vonz.

Elérkezett az újesztendő és fogcsikorgató hideget hozott magával. A pontyhorgászok ilyenkor elpakolják a felszerelésüket és visszagondolnak az elmúlt év eseményeire, túráira, sikereire és kudarcaira. Én is ezt teszem, de szerencsére nem kell túl messzire visszatekintenem az időben, mert már túl vagyok idei első túrámon.