Szeptember hónap közepén, barátommal, egy Zala megyei tőzeg tóra indultunk horgászni, sajnos indulás előtt 3 nappal horgásztársam családi probléma miatt kénytelen volt lemondani a horgászatot, úgy döntöttem, hogy egyedül nem vállalom be a horgászatot az akadókkal tarkított vízen, és a horgászatra már nem keresek másik társat az idő rövidsége miatt.

Ezt a túránkat most nem egy jó telepített bojlis tóra terveztük. Kíváncsiak voltunk nagyon arra ,hogy egy nagy természetes vízen is meg e állja a helyét a csali és a horgász . Motoszkált bennem a kérdés vajon egy napos horgászat alatt mire is vagyunk képesek közösen itt ezen a vízen. Hajnalban érkeztünk meg pára még mindent betakart , napfény lassan szárította fel a vízcseppeket.

Manapság rengeteget olvasni a bojlival való horgászat során felmerülő törvényszerűségekről. Sokan ragaszkodnak ezekhez a „szabályokhoz" és próbálnak a többség után menve, saját elképzeléseiktől eltérő módon pecázni. Az alábbi beszámolóm során többek közt szeretném alátámasztani azt is, hogy a legtöbb esetben érdemes saját megérzéseinkre hagyatkozni, továbbá próbálom bebizonyítani, hogy a jól bevált taktikán, csali kombinációkon csak a kapásmentes időszakokban érdemes változtatni.

Az idei tavaszi első kiskorpádi túra után alig vártam, hogy újra ezen a csodás vízen horgászhassak. Folyamatosan böngésztem a foglaltsági táblázatot, hogy a kevés szabad időpont közül melyik lenne számomra megfelelő, majd gyorsan le is stoppoltam négy napot július végére. Nagyon lassan pörögtek a hetek, de végre eljött a várva várt reggel, nagy várakozással indultunk útnak. A tó a legszebb álmaim is felülmúlta...