Az első horgászat végre meg volt, most február elején. Tavaly csak álmodoztam, hogy ilyenkor mehessek horgászni, idén sikerült is. Mivel már figyeltem a tavat hetek óta, és reménykedtem a mielőbbi olvadásában, így tudtam, hogy a hétvégén eljön az idő a horgászatra.

Egy kicsit utazunk vissza az időben. A tavalyi év utolsó horgászatára december 25-én került sor. Ismét Mátyusházán faggattam a vizet, a Pápai Tavakon. Úgy éreztem, hogy ha halat nem is fogok legalább a barátaimmal tölthetem el a szezonzáró percet. Az első nap semmi sem jelentkezett. Napnyugta után eszméletlen hideg lett, és jóval fagypont alatt volt, sőt még a zsinórok is bele fagytak a gyűrűkbe. Jóval sötétedés után balos botomon ejtős kapás volt, de sajnos a hal nem lett meg. Lefeküdtünk aludni majd az éjszaka közepén fél kettőkor jelzőm csipogni kezdett. Mire kiértem szerelék jóval az etetésen túl volt. Közel 10 perces fárasztás után sikerült a merítőbe terelni a tavalyi év utolsó pontyát. A hal 8,5 kg-ot nyomott. Azon az éjszakán Müller Gábor barátomnak is sikerült szakba terelnie az utolsó halát. Hajnalban Tóth Gábornak is sikerült egy gyönyörű tövest fognia ezzel ő is befejezte a szezont. 

Elérkezett az idő a 2016-os év első évadnyitó pecájára. Szép lassan kiolvadtak a vizeink, napközben a levegő is tartósan plusz fokokat mutatott. Csapattársammal, barátommal, Balázzsal nem is kellett nekünk több, hogy pakoljunk és induljunk is a vízre. Február 19-én délben meg is érkeztünk a kiszemelt Fejér megyei Hantosi tóra.

A kezdeti időkben amikor először rákaptam a nagyponty horgászatra, amikor megkaptam azt a bizonyos végzetes injekciót, még a kezdeti sikerek ellenére is gyakran éreztem bizonytalanságot. Vajon jól csinálom a dolgokat? Jó a szerelék?...stb...Ezeket a bizonytalanságokat és kérdéseket szépen lassan kézzel fogható eredmények és sikerek váltották fel, ami azt idézte elő, hogy már csak nagyon ritkán éreztem hasonlót és már-már kezdte elveszíteni a dolog a varázsát. Amikor először próbáltam szerencsét az öreg folyón, olyan érzés volt, mintha életem első horgászatára érkeztem volna meg és újra bizonytalanságot, kihívást éreztem, ami nagyon megfogott és - mint kiderült a későbbiekben - a víz annyira rejtélyes, hogy amikor már valami működni látszik hirtelen fordul a kocka és minden kezdődik elölről. Folyamatosan tanulni alkalmazkodni kell az új helyzetekhez, a naponta változó vízszinthez és ami talán a legfontosabb: követni kell a halakat.