Májusi túrámat egy általam sosem látogatott barátom tavára terveztem. Mivel jó hal állománnyal rendelkezik a víz és fehérhalak nemigen lakják, ezért minden eshetőségre fel kellett készülnöm, mert a nagy halak szeszélyesek és válogatósak. Bátran nyúltam a nyári bevált büdös csalijaimhoz de a pikkelyes barátaink rá sem hederítettek. Lássuk hogy hova vezetett a megfelelő helyválasztás és az eltalált csali.

Április 10-én iskola után érkeztem a tópartra, és elfoglaltam a megszokott helyemet. Gyorsan nekiálltam az etetés elkészítésének, majd annak bejuttatásához amit a parttól kb. 15-20 méterre helyeztem el. Az etetésem mindössze 1 kg lehetett, ami főtt búzából, borsóból, repcéből, kölesből, kendermagból és csemegekukoricából állt, valamint 3 marék HIBRID bojliból.

Az idei évi első hosszabb horgászatomat április közepére a Tisza tóra terveztem, de sajnos egy februári térdsérülés és az ezt követő felépülés miatt muszáj volt elhalasztanom. Április végén már úgy láttam hogy hamarosan be tudok vállalni egy hosszabb túrát, ezért állandó horgásztársammal, Szántai Tomival úgy döntöttünk, hogy megnézzük a már régóta kiszemelt Merenyei víztározót.

Az idei év első túrája kicsit elhúzódott számomra egyéb elfoglaltságaim miatt, de gondoltam ha lúd akkor legyen kövér! Ezért a 6 napos pecát terveztem szeretett egyesületi tavamra a hartai Kékesi tóra. A túra kezdetét április utolsó hetére terveztem, magyarul 6 nap csak peca, távol a monoton hétköznapoktól! És ahogy az elmúlt években tapasztaltam ez az időszak igen jól adta a halakat. A Kékesi tóról tudni kell hogy egy 12 Ha-os egyesületi tó kb. 150 taggal. A tóba nagytestű hal ha jól tudom 8 éve volt utoljára telepítve akkor is 10-15 darab 10kg körüli tükör ill. tőponty. A bojlizás nem megszokott dolog a tavon. Átlagmélység 2.5-3 méter de vannak 5 méteres vízmélységek is, több helyen a parttól kb. 20-30 méterre törések húzódnak amik 1.5 méterről hírtelen 3-4 méterig mélyülnek, ezeken a töréseken rengeteg kagyló nehezíti a horgászatot. A tó akadóktól mentes.