A két túrám közti 2 hét a munkahelyen nagyon lassan telt, de végre ismét útnak indulhattunk. Ezúttal nem Sanyi csatlakozott hozzám, hanem Jimmy barátom. Ismét a 10. helyre szólt a foglalásunk. Az előző túra tapasztalata alapján felkészítettem Jimmyt a kevés kapásra, nehogy nagy csalódás érje, hát nem érte, de erről majd később...

Már régóta érett bennem egy gondolat, hogy a CFB csalikat szeretném egy kicsit jobban megdolgoztatni. Kíváncsi voltam arra, hogy mit képes produkálni egy nagy kiterjedésű vízen, ahol fontos a kitűnő beltartalom, illetve ahol az attraktivitás kiemelt szerephez jut. Így esett a választásom a Fehérvárcsurgói-víztározóra.

Amikor beneveztünk a Max Carp-HOFESZ-re tudtuk, hogy számunkra ez lesz az év megmérettetése. Már a versenykiírásban mindenkit a nagyhalas pecára ösztönző szabályok, ill. a víz halállománya egy jó kis derbit ígért. Tanakodtunk a stratégián, de mivel még nem jártunk ezen a csodálatos környezetben lévő hatalmas víztárazón, ezért úgy döntöttünk nem agyalunk túl sokat, egyszerűen elmegyünk és pecázunk.

Mindenkiben ott lapul a megmagyarázhatatlan érzés amit a horgászat vált ki. Minél több időt tölteni a vízparton, a szerelékekkel, kötésekkel, csalizással variálni akár nomád körülmények között is... Messze a város zajától kicsit elbújva a hétköznapi ügyes bajos dolgok elől.