A mai napon frontos, szeles idő fogadott a tó partján. Mai csaliválasztásom az oldódó CREAM DREAM-re esett. Eme kettős front hatás kihatott a halak kapókedvére, nem igazán voltak étvágyuknál. A délután folyamán sikerült pár Cream Dream falót a szákba terelni. A nyári ludak már a kikelt fiókkákáikat vezetgetik elő a nád rejtekeiből.

Ma is tesztelgettem a Ghost pop up-okat a Bonnyai tavakon. Etetőanyagot nem használtam, mivel az általad küldött oldódó bojlikból készítettem pasztát és az került a paszta ólomra. Háromféle pasztát készítettem: Lull liver, Green beast, Cream dream.

Áprilisban a hosszabbodó nappalok felrázzák teljesen az ébredező természetet. Bekövetkezik a zöld robbanás. A felmelegedő tavasz megindít minden növényt, ilyenkor már a reggeli fagyok is megszűnnek. A mai napon kilátogattam egy gyors horgászatra a Battyán gyöngyszeme horgásztóra. A sekély részét választottam, ahol a vízmélység 70-110 cm. Tavasszal, előszeretettel látogatják a halak ezeket a gyorsan felmelegedő szélvizeket. Etetésnek és csalizásnak: Oldódó Krill 20 mm-est választottam. Igen jól reagáltak rá a halak és a nap folyamán sikerült egy pár szebb pontyot a szákba terelni.

48 óra, Hibrid bojli és gyönyörű szép pontyok, illetve tokhalak. Ez jellemezte a Nemesnádudvari horgászatunkat a Tőzegbánya tavakon! A képen a legszebb, de közel sem a legnagyobb bölcsőbe helyezett ponty látható! Ha érdekel az egész kaland, akkor jó olvasást kívánok a cikkhez!

A mai napon sikerült kilátogatnom az egyesületi tóra. Az elmúlt napokban az évszakhoz képest igen erőteljes felmelegedés volt tapasztalható, a hőmérséklet olykor a 24-25 fokot is elérte, ami a halakra is hatott. Csali választásom most a RED-LIVER-re esett. A nap folyamán sikerült ezzel az intenzív ízzel jó pár gyönyörű, spanyol beütésű tükröst fogni, amely engem is meglepett. Ha nem hordják el ezeket a gyönyörű halakat a helyi erők, akkor szép, termetes példányokká fejlődhetnek.

Ismét eljött egy hosszú hétvége és már úton is voltam egyik kedvenc vizemre. Nagyon jó időt harangoztak be a hétvégére és reméltem, hogy a halak kapókedve is remek lesz. Bár az idő szép volt, a halak egyáltalán nem ettek, de azért én megpróbáltam mindent.

A mai napon kilátogattam egy gyors horgászatra a móri tóra. Helyválasztásom a melegedő vizek miatt ismét a sekély pályára esett. Csalinak most az édes ízű OLDÓDÓ CSALIZÓ GREEN BEAST BOJLI-t választottam. Szemben, a part túloldalán bedőlő ágak, nádasok remek haltartó helynek bizonyultak. A nap folyamán sikerült jó halakat szákba terelni ezzel a remek  édes-gyümölcsös csalival és ismét kint lehettem egy rövid időre a természetben.

A mai napon kilátogattam egy gyors horgászatra a hantosi tavakra. A reggeli órákban még olykor bele lehet futni reggeli mínuszokba. Most sem volt ez másként, de a nap ereje hamar felszárítja a reggeli harmatot. A tó vége felé volt már csak szabad hely, így megcéloztam szemben lévő nádfalat arra gondolva, hogy ebben az időben ki-kilátogatnak a halak a szélvízbe. Csali választásom most az OLDÓDÓ CSALIZÓ MONSTER FISH BOJLI 20mm-ra esett. Ezen a vízen jellemzően kedvelt íz. Nehezen induló nap után a déli órákra remekül dolgozni kezdett az etetésem és a nap folyamán a gyors 7-8 órás horgászat alatt sikerült egy-két halat lencsevégre kapni.

A mai napon visszatértem a rejtett egyesületi tóra. Napos, száraz, kora tavaszi idő fogadott. A nyári lúd, ez a nagytestű faj elterjedt korai fészkelő a tavak nádasaiban: áprilisban már fiókáikat vezetgető családokat figyelhetünk meg. Szép számmal gyülekeztek a tó környékén! Csali választásom most az OLDÓDÓ CSALIZÓ RED DREAM BOJLI 20mm esett. Megfigyelésem alapján kedvelt ízvilág ezen a tavon. Igazán szép ilyenkor az ébredő természetbe betekintést nyerni. Nagyon jól reagáltak a halak ismét a csalira. Néhány makulátlan szépséget sikerült újra lencsevégre kapni.

Beköszöntött a tavaszi szünet, már nagyon vártam. Idén, mint minden évben most is a horgászaté a főszerep. Első horgászatomat a kislóki tóra terveztem. Kiérkezéskor erős északi szél fogadott és ki is tartott a nap folyamán, ezért bementem az egyik ágba, remélve ez az erős szél betolja elém a halakat. Sajnos nem így történt. Csali választásom most OLDÓDÓ CSALIZÓ SMOKY FISH BOJLI 20mm esett. Jónak mondható választásnak tűnt, mert a nap folyamán sikerült kisebb halakat a szákba terelni. A nap végén azért sikerült egy termetesebb halat is fogni, melynek a súlya: 18.66 kg volt nagy örömömre.

Míg sokan közületek horgászshow-n jártatok én ismét tesztelgettem a CFB csalikat. A mai napot az édes ízekre hegyeztem ki, az etetőanyagot is ennek tükrében kevertem be. A CFB 2-3 mm-es pelleteket Sunshine liquiddel kevertem be és a horogra is csak édes pelletek, pop up-ok kerültek fel. Amint a képeken látszik a halak is díjazták és sikerült kifognom a Bonnyai tavak jelenlegi legnagyobb pontyát, ami 14.17 kiló. A bandanagy a harmadik halam volt, reggel 9 óra körül érkezett gyenge mondhatni szöszmötölős kapással, és amíg meg nem pillantottam nem is sejtettem, hogy mekkora mivel nem fejtett ki túl nagy ellenállást. Mérlegelés után a tógazda tudatta velem hogy bizony ez tórekord, és ez a személyes rekordom is mivel finom szerelékes horgászként nagyon ritkán fogunk ekkora halakat. Összesen 10 halat fogtam a szebbek fotót ti is láthatjátok.

Az utóbbi időben a csapból is az folyik, hogy egy vérbeli sporthorgász csak nagy vizekre jár horgászni, csak a „vad” pontyokat hajtja, míg a kisebb tavakra már szinte szégyen lemenni pecázni, ott aztán mindenki tud... Bár a nagy kiterjedésű vizek lerablását, ott felnőtt halak pénzzé tételét és pocsolyákba történő áttelepítését én is mélységesen elítélem, azt sem gondolom, hogy egy tógazda profitorientáltságát és erkölcsösségét a tó mérete szabja meg. Amíg nagy vizeken is be lehet ülni busás összegekért egész évben szórt helyekre „jakuzziból” pecázni, véleményem szerint kis tavakon is lehet jól bánni a halakkal, egészséges halgazdálkodást folytatni és megszűrni az erkölcsileg igen felhígult horgásztársadalmat. Manapság már mindenki maga döntheti el, hogy milyen kihívásokat támaszt maga elé és mit támogat. Sokszor minél több a cél elérésébe befektetett munka, annál nagyobb az öröm egy-egy szebb hal elcsípésénél és bizony akár kisebb tavakról is mehet haza az ember szép emlékek mellett izomlázzal a végtagjaiban.

Mindig is a változatos mederaljzatú bányatavak vonzottak, szerettem kipróbálni új, ismeretlen vizeket. A közelünkben található egy kis területű tőzegbánya tó, ami felkeltette az érdeklődésemet. Úgy gondoltam, hogy tökéletes lesz az idei első horgászataim helyszíneként.

A februári tavaszban ellátogattam egy pontyokban gazdag tóra, hogy első alkalommal kipróbáljam a CFB FEEDER termékeit.

Mintha csak a múlt héten lett volna december 27. amikor is a 2015-ös év utolsó pontyát tarthattam a kezeim között. Alig másfél hónap elteltével már itt is van a 2016-os szezonkezdet. Ritka jó idő köszöntött be így február derekán, ami arra sarkalt, hogy elővegyem a felszerelést és meglátogassam azt a horgászparkot, ami az idei évem meghatározó helyszíne lesz horgászat szempontjából. Irány Bonnya, azon belül is a Bonnyai horgásztavak, ahova idén éves sportjegyet váltottam, így sokat fogok ott tartózkodni az év során. A kora reggeli megérkezést követően végig pásztáztam a tavat és úgy döntöttem, hogy a kettes tavat választom, azon belül is zsiliphez táborozok le, mert ott a legmélyebb a víz és ott nagyobb eséllyel találkozhatom halakkal. A horgászatot megelőző napokban nagy mennyiségű hal telepítést történt, ami talán kicsit megmozgatta a tóban csoportba verődött uszonyosokat.  A kettes tóba jelentős mennyiségű Lénai tok is él valamint idéntől egy 40 kilós Beluga is helyet kapott.  Így gondoltam, hogy ezen a hideg, év eleji pecán jó eséllyel foghatnék belőlük néhányat.

Március első hétvégéjén végre sikerült lejutnom a Nagyrédei víztározóra egy 48 órás horgászatra. Már nagyon vágytam rá, hogy végre megkezdhessem az évet! Szinte tűkön ülve vártam, hogy a februárban Horváth Csaba által küldött csomagot élesben is bevethessem. Igaz érkezésemkor borult, esős idő fogadott és nem számítottam túl sok jóra, de elhatároztam, hogy megpróbálom kihozni a legtöbbet az adott horgászatból és a csalimban is nagyon bíztam. És mindez hogyan sikerült, a következőkben kiderül……!

Lassan szedelődzködik a tél. Az idő még mindig nagyon szeszélyes, ciklonokkal tarkított, esős, borongós. A vízhőfok lassan eléri már az 5-6 fokot. Az eddigi taktikámon nem változtatok. A hideg vízben jól bevált 4-mm nagyságú feeder pellettet használom, Red-Dream oldódó 20 mm-es bojlival és ezzel is csalizok. A nap folyamán jól reagálnak rá a halak és sikerül ismét pár szép halat a szákba terelni! Köztük egy 14.47 kg-os makulátlan tövest!

Az első horgászat végre meg volt, most február elején. Tavaly csak álmodoztam, hogy ilyenkor mehessek horgászni, idén sikerült is. Mivel már figyeltem a tavat hetek óta, és reménykedtem a mielőbbi olvadásában, így tudtam, hogy a hétvégén eljön az idő a horgászatra.

Egy kicsit utazunk vissza az időben. A tavalyi év utolsó horgászatára december 25-én került sor. Ismét Mátyusházán faggattam a vizet, a Pápai Tavakon. Úgy éreztem, hogy ha halat nem is fogok legalább a barátaimmal tölthetem el a szezonzáró percet. Az első nap semmi sem jelentkezett. Napnyugta után eszméletlen hideg lett, és jóval fagypont alatt volt, sőt még a zsinórok is bele fagytak a gyűrűkbe. Jóval sötétedés után balos botomon ejtős kapás volt, de sajnos a hal nem lett meg. Lefeküdtünk aludni majd az éjszaka közepén fél kettőkor jelzőm csipogni kezdett. Mire kiértem szerelék jóval az etetésen túl volt. Közel 10 perces fárasztás után sikerült a merítőbe terelni a tavalyi év utolsó pontyát. A hal 8,5 kg-ot nyomott. Azon az éjszakán Müller Gábor barátomnak is sikerült szakba terelnie az utolsó halát. Hajnalban Tóth Gábornak is sikerült egy gyönyörű tövest fognia ezzel ő is befejezte a szezont. 

Elérkezett az idő a 2016-os év első évadnyitó pecájára. Szép lassan kiolvadtak a vizeink, napközben a levegő is tartósan plusz fokokat mutatott. Csapattársammal, barátommal, Balázzsal nem is kellett nekünk több, hogy pakoljunk és induljunk is a vízre. Február 19-én délben meg is érkeztünk a kiszemelt Fejér megyei Hantosi tóra.

A kezdeti időkben amikor először rákaptam a nagyponty horgászatra, amikor megkaptam azt a bizonyos végzetes injekciót, még a kezdeti sikerek ellenére is gyakran éreztem bizonytalanságot. Vajon jól csinálom a dolgokat? Jó a szerelék?...stb...Ezeket a bizonytalanságokat és kérdéseket szépen lassan kézzel fogható eredmények és sikerek váltották fel, ami azt idézte elő, hogy már csak nagyon ritkán éreztem hasonlót és már-már kezdte elveszíteni a dolog a varázsát. Amikor először próbáltam szerencsét az öreg folyón, olyan érzés volt, mintha életem első horgászatára érkeztem volna meg és újra bizonytalanságot, kihívást éreztem, ami nagyon megfogott és - mint kiderült a későbbiekben - a víz annyira rejtélyes, hogy amikor már valami működni látszik hirtelen fordul a kocka és minden kezdődik elölről. Folyamatosan tanulni alkalmazkodni kell az új helyzetekhez, a naponta változó vízszinthez és ami talán a legfontosabb: követni kell a halakat.

Tisztelettel küldenek pár képet és egy kis véleményt a CFB method-feeder csalik alkalmazásáról.

A tél derekán járva nehéz olyan vizet találni kis hazánkban, amelyet még nem takar jégpáncél, de ha van is, általában 1-2 fokos hőmérséklet jellemzi őket. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy lakóhelyemtől mindössze 7 km-re folydogál egy csatorna, mely nemhogy a befagyás szélén áll, de 12-18 °C-kos vizében a halak még a vermelés gondolatát sem fontolgatják.

Elérkezett a február, lassan lehetett érezni a tavasz fuvallatát. Megenyhült az idő, ezzel párhuzamosan tavaink is olvadásnak indultak. El is kezdtem az előkészületeket a hideg vízi horgászatra. Horváth Csaba még Január végén érkezett csomagomba olyan termékeket készítet össze számomra, ami talán a siker kulcsa lesz a hideg vízben.

Télvíz idején, mikor a természet egy kis pihenőre kényszerít, eljön az ideje az évértékelő gondolatoknak. Ilyenkor sorra vesszük az eredményeket vagy kudarcokat és megpróbálunk következtetéseket levonni, így tanulván belőlük.  Biztos mindenki került már olyan szituációba, mikor a legutóbb sikeres stratégiát alkalmazta, de a várt eredmény mégis elmaradt. Hiába vagyunk ugyanott, ugyanazzal a csalival, szinte még az időjárás is hasonló, a múltkori jó pecának még csak a töredékét sem tudjuk elérni.  Szerintem azzal mindenki egyetért, hogy két egyforma horgászat nincs. Sikerességünk attól függ, hogy tudunk-e alkalmazkodni az éppen adott körülményekhez, és talán ez a momentum az, ami újra és újra mindannyiunkat a vízpartra vonz.

A 2015-ös évben nagyon sok szép fotó került bele a gyűjteményembe. Szerencsésnek érzem magamat, hogy ennyire jól sikerült ez az év. Úgy gondoltam, hogy méltón kell befejezni, így az utolsó napokat egy évzáró túrával fejezem be! 3 napot foglaltam a Merenyei víztárolóra.

2016 januárja van, a legtöbb tó már befagyott, mi pedig izgatottan várjuk már az enyhébb időket, hogy kezdetét vegye egy újabb horgász szezon. Addig is a téli időszakot a legtöbben a botok, orsók karbantartásával, horgász beszámolók olvasásával, etetőanyag-csalikészletek feltöltésével töltik. Azoknak a feeder horgászoknak szeretnék most segíteni, akik még nem vagy csak kevésbé ismerték a CFB  termékeket.

Fejtörést okozott, hogy hova menjünk horgászni december 29-én. Természetes víz kontra mesterséges tó. Némi eszmecsere után a battyánpusztai tó mellett tettük le a voksunkat.

Az idei nyáron a túráim nagy részét kedvenc vizemre, a Kiskorpádi Szigetestóra szerveztem. A tó halállománya egyedülálló, rengeteg nagytestű ponty és amur él a vízben, emellett a környezet sem elhanyagolható. Kiemelkedő koiponty állománya is, így előzetesen igen mozgalmas horgászatokra volt kilátás.

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy egy teljes hetet a természet lágy ölén, a hobbinknak szentelve töltsünk el. Úti célnak Merenyét választottuk, ami híres méretes halairól. Már egy éve terveztük ezt a túrát, ami egészen jól sikerült.

Beköszöntött a tél, befagytak a vizeink. Ilyenkor érdemes a meleg szobában felkészülni az olvadásra. Bemutatnám az egyik kedvenc végszerelékemet a kora tavaszi, hideg vizes horgászatra. Vékony és lágy előkezsinór, kicsi horog, és nem túl nagy csali. Általában ez jellemzi a hideg vízi horgászatot. Erre én is mindig erre törekedtem, de lassan már 2 éve nem tartom be ezeket az alap dolgokat, szinte egész évben ezt a szereléket használom. Hadd mutassam be nekem mi vált be az évek folyamán.

2015. szeptember 21-én meg érkezem a nagyszénási homokbánya tóra rengeteg tervezéssel és annál több reménnyel.

Úgy adatott, hogy el tudtam tölteni egy rövid, egyéjszakás horgászatot a Gyékényesi kavicsbányató partján.

Késő ősszel sikerül eljutnom, egy számomra eddig ismeretlen vízre, a Joker horgásztóra és kipróbálhattam a CFB feeder-method csalijait. November vége felé közelítettünk, a vizek már hűvösebbek voltak, így nagyon intenzív, sokhalas pecára nem számítottam.

2015 december elején két napot teszteltem a Csabától kapott CFB Feeder mixet 4mm-es méretben (4mm es mikro pelletet tartalmazó csomag) és a már meglévő csalikat.
Az egyik víz az Arizona Carp Lake volt, a másik pedig kedvenc vizem, a Háziréti víztározó.

Elérkezett az újesztendő és fogcsikorgató hideget hozott magával. A pontyhorgászok ilyenkor elpakolják a felszerelésüket és visszagondolnak az elmúlt év eseményeire, túráira, sikereire és kudarcaira. Én is ezt teszem, de szerencsére nem kell túl messzire visszatekintenem az időben, mert már túl vagyok idei első túrámon.

Visszatekintve az évre, mikor a fagy és a zord tél még javában tombol, már a terveimet szövögettem és próbáltam összeállítani az ez évi kitűzött célokat.

Augusztus elején Horváth Dániel barátommal tölthettem el pár napot Lentiben, a Sárberki Horgásztó partján. Az első nap az érkezésről, a kipakolásról és a tábor felépítéséről szólt. Már délután 1 körül járhatott mikor a botok a helyükre kerültek.

Október végét írunk és lassan nyakunkon a tél, az éjszakák egyre hidegebbek. Ködös hajnalokra és talaj menti fagyokra ébredünk. A víz hőfoka alig éri el a 10 fokot, ezért kedvenc vizemen az év utolsó horgászatát hogyan is zárhattam volna másként, mint egy neves nemzetközi bojlis versennyel. Első alkalommal került megrendezésre Pölöskén a Styria Carp Team által rendezett Boilie Challange Masters kupa. Erre a versenyre társammal Paukovits Andreas-al neveztünk be. A versenyt 60 csapatosra szervezték, ami így elsőre nagyon soknak tűnik. Ebből összesen 3 magyar csapat volt a nevezők között.

A horgászat októberi időpontjáról már a nyáron megegyeztünk Peti barátommal. Ahogy közeledett a 7 napos horgászat időpontja, egyre biztosabbá vált, hogy a hetet zömmel egyedül fogom majd tölteni. Eljött a túra első napja. Délelőtt helyett este érkeztem a vízpartra, majd negyed óra múlva megérkezett Peti is. Közölte, hogy éjszaka pecázik, de reggel már össze is pakol, mert dolga van.

A vizek rohamosan hűlnek, ezért alkalmazkodni kell a megváltozott viszonyokhoz. Ezt főként szerelék finomításával, másabb etetőanyagokkal szoktuk megtenni. A hideg vízben ugyanúgy esznek a halak, csak lassabban, kicsit kevesebbet. De ugyanúgy egy jól átgondolt pecával, nagyon eredményesek lehetünk. Egy feeder bot, egy methodkosár, jó csali hozzá jó etetőanyaggal és már a szomszédjaink nézni is fogják, ahogy mi egyik hal után a másikat fogjuk.

2015 decemberében járunk. A levegő hőmérsékletet 7C°, a halak kapókedve már nem az igazi, de én a szászpai horgásztóra veszem az irányt. A tó Lajosmizse mellett helyezkedik el, nagyon szép környezetben.Ami még nagyon tetszik, a halak védelmében tett intézkedések. Sajnos nem sok ilyen tóval találkozni. Én a nagyobb tavon horgásztam mely 4,5 hektár és 1,2-2,5 méter vízmélységgel rendelkezik.

Nyári túránkon Csabi barátommal arra jutottunk, hogy itt volna az ideje egy "piros pályán" is megmérettetnünk magunkat. Kíváncsiak voltunk, hogy megbirkózunk e a feladattal és helyt tudunk e állni egy húzósabb vízen is. Így esett hát a választásunk Zalaszentmihályra, a 107 hektáros bokrok és akadók tavára! Hétfőtől péntekig foglaltunk és úgy vágtunk neki az útnak, hogy ha egy-egy halat sikerül már fognunk, akkor elégedetten csomagolunk pénteken!

Itt van az ősz már megint! November van, néhány hét és itt a feeder horgász szezon vége is. A reggelek már igencsak fagyosak, már megfagy az etetőanyag a dobozban. Itt a Horgászkiállítások ideje, melyre a Carp Friend Baits is elkészítette a 2016-os feeder, method újdonságait, amit én az elsők között próbálhattam ki.

Azoknak írom ezt a kis szösszenetet, akik hozzám hasonlóan ragaszkodnak a már jól bevált és kipróbált csalijaikhoz és nem mernek bevállalni egy horgász túrát egy teljesen ismeretlen, első látásra nem éppen szokványos csalival. Teljes mértékben megértem azokat a horgászokat, akik ha a munka mellett ki is tudnak szorítani egy kis időt a horgászatra, akkor olyan csalit visznek magukkal, amelynek eredményességéről már hallottak, illetve tapasztalták annak előnyeit. Pedig lehet, hogy óriási élményektől fosztják meg magukat azzal, hogy nem mernek egy újdonsághoz nyúlni. Így voltam én is 2015-ös fejlesztésű Cream Dreammel.

A hétvége folyamán, végre lehetőségem nyílt, kipróbálni a CFB feeder-method palettájának néhány képviselőjét. A horgászat reggelén, sűrű köd ereszkedett a tájra, melyhez még folyamatosan szitáló eső is társult.

Emlékeimben felderengnek a gyermekkor szépségei, az apró dolgok, a vele járó csínytevések. A szüleim szeretete és az intelmeik, amelyekkel a helyes útra tereltek. Az a nap is ott bújik meg az emlékeimben, amikor először fogtam a kezemben horgászbotot.  A sorsom végérvényesen akkor lett megpecsételve, rabja lettem ennek a kihívásokkal teli gyönyörű sportnak. Nem mindig volt ilyen egyszerű, néha akadályokat görgetett az élet és arra kényszerített hogy egy kis időre elfeledtesse velem milyen érzés horgászbottal a kezemben eggyé válni a természettel. Mint másoknál, nekem sem ment minden elsőre: a horogkötés, csalizás és a bedobás terén én is küszködtem nem kevés hiányossággal. Nem beszélve a türelemről, ami nem éppen tartozott az erényeim közé. Időközben sok mindenre megtanított az élet és a peca szeretete.

Munkából hazatérve rá pillantottam a Facebook-ra és  egy érdekes esemény meghívás várt visszaigazolásra. (King of The Jungle Zalaszentmihály Olvasva a feltételeket és mivel ismerem a tavat, tudtam ,hogy nekem ott a helyem hiszen szeretek oda járni. Bár elég melós egy pálya, de nagyon szép hely.

Újra itt az év vége, vizeink visszahűltek, kedvenc halaink a pontyok étvágya is egyre kisebb. Ilyentájt már nagyon várom, hogy milyen új kihívások elé állít kedvenc módszerem a pontyhorgászat. A békéshalaink táplálkozása, mozgástere nagyban eltér az év más időszakában megszokottól, ilyenkor egy 10 kg feletti hal megfogása már igazi kuriózumnak számít, de ettől számomra még izgalmasabbá és ez által elviselhetőbbé teszi a szabadban töltött időt. Évente próbára teszem magam, van valami misztikum ilyenkor a horgászatban, ami megmagyarázhatatlan, és amiért valakit vagy magával ragad, vagy egyszer és mindenkorra elriaszt a téli vizek partjáról. A történet szintén az egyesületi vizünkön zajlott, hol fagypont alatt, hol esőben, de a kitartás és fanatizmus meghozta gyümölcsét.

Hol? A Hegyközcsatári víztározón. Mikor? Július 30 és augusztus 2-ika között. Mivel? Természetesen CFB termékekkel. A további részletek olvashatóak a következő cikkben.

Október második hetében lementem Pölöskére tesztelgetni egy számomra új bojlit. Ez nem más, mint a Cream Dream.  Ez számomra egy teljesen új íz világ, mert nem szoktam édes bojlival horgászni. Miután kinyitottam a zacskót, egy kellemesen finom édes, krémes illat csapta meg az orromat.

Öt napos horgászatomat a lajosmizsei Fish Arena horgásztóra terveztem barátaimmal, akik egymást váltva horgásztak velem. Néhány éve már horgásztam a tavon, így nem voltunk teljesen tapasztalatlanok.

Október végére közös horgászatot terveztünk a barátnőmmel, Vikivel a Szlovákiában található Dolnobarsky tóra. Két okból is különleges volt ez az esemény: neki ez volt az első horgászata és az első „többnapos” túra, amire velem tartott, én pedig először horgásztam Magyarországon kívül. 

Idén harmadik alkalommal sikerült eljutnom a Balatonra horgászni, mindhárom alkalommal „Mentős” Bajtársaimmal horgászhattam együtt. A mostani peca tesztpeca volt a javából, hiszen egy teljesen új horgászmódszert próbáltam ki (method), valamint a CFB termékeit tesztelhettem. Sok készülés után végre eljött a horgászat napja, melynek helyszíne a Balaton volt.

Mint minden évben, most is tűkön ülve vártam az október hónapot, mert akkor akadhatok elég nagy eséllyel össze egy-egy nagyobb ponttyal. Az egyik szívemhez közeli víztározót választottam a horgásztúrám helyszínéül, ahol már megjártam mind a két végletet. Kapás nélküli horgásztúrák és egyéni rekorddöntés. Mindig izgatottan és vegyes érzelmekkel érkezek a partra, mert nem tudhatom, hogy éppen melyik arcát mutatja felém a tó.

Ha egy szép őszi napsütéses hétvége, egy megfáradt apuka és egy iskolakezdéstől kimerült gyermekhez hozzáadunk egy még ismeretlen, de frissen megérkezett etetőanyag és csali csomagot, abból könnyen horgászat lehet. Ha együtt megyünk, közösen is szövünk tervet. A helyválasztás alapja fiam az iránti igénye volt, hogy ne csak pontyot fogjunk, hanem többféle halat, de pontyot is.

Már több éve minden nyári szünet elején kis családommal pár napot Harsányban töltünk. Kedves nejem nagyon szereti ezt a tavat és a környező erdőket, ezért nem maradhat ki egy nyáron sem e tó meglátogatása.  Így történt idén nyáron is.

Tegnap volt szerencsém kijutni a vízpartra és tesztelhettem a CFB Feeder mix 4mm-es változatát. A helyszínválasztáson sokat töprengtem, de végül a Marcalgergelyi Joó tóra mentem ki. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, nagyon szép időnk volt.

Július közepén ismét lehetőségem volt horgászni a Pápai Tavak birtokán. Sajnos csak 48 órám volt arra, hogy szebbnél szebb halakat fogják. Azonban ami történt, arra a legvadabb álmomban sem gondoltam. Gyönyörű napsütéses idő volt mikor megérkeztem a tó partjára. Tudtam, hogy a hétvégén hevesebb esőzések várhatók és meg fog érkezni a hidegfront is. Miután megérkeztem Gáborral, a tó gazdával váltottunk néhány szót majd nekiálltam kicsomagolni és tábort állítani.

Következő teszthorgászatom alkalmával a CFB fúrt és soft pelletei voltak célkeresztben.

Visszatértünk! Alig 50 nappal előző túránk után (Első cikk) ismét ellátogattunk kedvenc horgászvizünkre a Harsányi horgásztóra. Most is, mint az utóbbi 4 évben mindig a stég állásra szólt a foglalásunk. Nem titkoltan abban reménykedtünk, hogy meg tudjuk ismételni, esetleg felül tudjuk-e múlni akkori fogásainkat. Ennek érdekében most is a CFB Red Army golyókat vittük magunkkal, melyek akkor is és most is felülmúlták minden várakozásunkat.

Általában az ecsédi túráimat őszre időzítem, számomra mindig a szeptemberi és októberi túrák szólnak igazán a nagyponty horgászatról. Idén azonban – annak ellenére, hogy a meleget nem szeretem – augusztusra esett a választásom, mivel a mély víz miatt (15 méter az átlag vízmélység) nyáron is szép eredmények szoktak születni. Mindemellett úgy gondoltam, – amikor tavaly lefoglaltam a helyet – hogy augusztusban talán nem lesz nagyon meleg, de tévedtem…

4-5 napos pecát terveztünk a Magyar tengerre szeptemberre, de csak 2,5 nap lett belőle...

Minden horgász szeret új vizeket felfedezni és meghódítani azzal a reménnyel, hogy sikeres élmény dús horgászatban lesz része. A feleségemmel július elején a kánikula enyhülését kihasználva, számunkra addig ismeretlen vízre látogattunk, a Törökszákosi Horgászparkba. Ami ezután következett, minden képzeletet felülmúlt, a peca pedig olyanra sikeredett amilyet minden horgásznak csak kívánni tudok.

Eljött a szeptemberi egy hetes bojlis túra ideje, amit egy 72 órás harcsafogóval kezdtem, melyet sikerült is megnyernünk egy hallal, ami 67,5 kg volt De térjünk vissza a bojlizáshoz. Először horgászom ezen a vízen, ezért elég sok írást olvastam róla, beszéltem ismerős horgászokkal, akik járnak erre a vízre. Vasárnap délután radarozás, bójázás, de sajna csak egy sík teknőre hasonló medret találtam, így letettem bójáimat kb 230 méterre.

Az egyesületi tavunkra esett a választás. Általában hétvégeken ott horgászom. Újra egy etetőhajós pecát terveztem, ami engedélyezve van tesztelés céljából.

Egy horgász barátom megkeresett, hogy volna e  kedvem Harsányban egy baráti bojlis találkozóra elmenni helyette. Mivel régi vágyam volt eljutni arra a vízre, természetesen igent mondtam. Július végére esett a találkozó, ami 50 órás volt.

Nagy örömre szolgált, hogy egyike lehettem azoknak, akik tesztelhetik a CFB feeder-es method mix termékeit. A promóciós csomagot szeptember 23-án kaptam kézhez, amit szeretnék ezúton még egyszer megköszönni Horváth Csabának.

Előző közös horgászatunk végén megbeszéltük Iván Róbert barátommal, hogy közösen ellátogatunk a Fehérvárcsurgói víztározóra. Mivel még egyikőnk sem horgászott ezen a 220 hektáros vízen, így fel volt adva a lecke mindkettőnknek számára.

A 2015-ös évben használom, tesztelem a CFB termékeit, nagyon jó eredménnyel. Feederezésben a legtöbben a most igen népszerű, method módszert használják. Én is előszeretettel használom, főként pontyos versenyeken. Idén többször megméretettem magam, és egész jó eredményekkel, de még a dobogó legfelső fokára nem sikerült állnom. Tehát ez a cél adott volt, soron következő versenyen meg a lehetőség.

2015. augusztus 2-8-ig 144 órás versenyen vettünk részt Zalaszentmihályon. Augusztus 1-én kora a esti órákban érkeztünk meg a helyszínre. A fogadtatás és vendéglátás szavakban leírhatatlan volt.

Hosszú kihagyás után ismét lehetőségem nyílt egy hosszabb horgásztúrára, kedvenc vizemen, a Pölöskei tőzegbánya tavon horogvégre csalni a nagypontyokat. Azért írom, hogy a „nagypontyokat” mert erre a horgászatra egy elméletben jól kidolgozott taktikával készültem. Az idő nem volt túl optimális ehhez, mert igazi nyári kánikula volt 30 fok feletti hőmérséklettel és a víz is vastagon be volt algásodva. Viszont horgászni akkor kell menni, mikor az embernek ideje van rá, tehát ilyenkor kell kihozni a maximumot és kapásra bírni a tó öregebb lakóit.  

Számomra mindig is kihívást jelentett egy új, ismeretlen csalival megérkezni a vízpartra, így izgatottan vártam, hogy a pénteki tanítás után elkezdjem a pecát az atkai-holtág partján.

Az egyesület vezetőségétől engedélyt kaptam a behúzós horgászatra, így nagyobb lehetőségem nyílt a tó nagy hal állományát megismerni. A tóban szép számmal találhatók kapitális méretű pontyok, amurok, harcsák. Szép csuka, süllő, és megfelelő fehérhal állomány biztosítja a tóban található halak egyensúlyát. A tó területe: 14-hektár.

Augusztus közepén eszembe jutott egy régi elfelejtett nyeremény, amelyet a móri ezerjó horgásztó vezetősége ajánlotta fel a számomra. Fotópályázaton nyertem meg egy 24 órás napijegyet, így aztán kiválasztottam egy dátumot és elkezdtem az előkészületeket. Etetésnek, csak oldódó és főzött bojlit használtam. 

Július közepén lehetőségem nyílt ellátogatni a nemesnádudvari tőzeges tóra horgászni. Annak reményében kezdtem meg a horgászatot, hogy elcsíphetek egy szépséges tokhalat és párat a bajszos barátaim közül is!

2015. augusztusában kis csapatunk útnak indult s célba vette a Hangonyi-tavat. Eredetileg 48 órásra terveztük a horgászatot, de sajnos csak 24 órát sikerült eltöltenünk a tavon. A közelgő szeptember 17-ei Pontykalózok versenyére való felkészüléséhez választottuk ezt a csodálatos környezetben lévő tavat, amely otthont ad a versenynek is. A tó olyan oldalán sikerült letáboroznunk, ahol ezelőtt a peca előtt is szerettünk horgászni. Most a tavon kivételesen behúzós pecát csináltunk, szerettük volna minél jobban meghorgászni az akadókat a nagyobb és ritkábban kifogott halak reményében.

Végre elérkezett a várva-várt időpont, indulás a horgásztúrára. Számomra volt egy kis üröm az örömben, mert csak egy nappal később indultam társaim után halaszthatatlan munka miatt.
A srácokkal folyamatos telefonkapcsolatban voltam. Kicsit irigykedve, de örömmel hallgattam, hogy a jó csalik és a víz ontják a szebbnél szebb halakat.

Mindenkinek meg vannak a kedvenc, bevált csalijai, melyekkel előszeretettel vág neki egy hosszabb túrának. Bízva bennük, hogy az áhított nagy halakat sikerül becsapni velük. Reménykedve indultunk  hát útnak barátnőmmel és fiával a júliusi pecának.

A horgászat déli széllel indult, amelyről tudtuk, hogy legtöbbször rossz előjel. Sebaj, bíztunk a szerencsénkben, és bevetettük a szerelékeket, úgy este 8 óra tájt.

Boti József csapattársunk 4 napos gyékényesi horgászata alatt kipróbálta az új Cream Dream bojlit. Az alábbi rövid beszámolót küldte a horgászatról.

Elérkezett az ősz, mely az  igazi nagy pontyok időszaka, amire minden horgász várt. Ennek tükrében készítettem el legújabb, CFB mixekből gyúrt csalimat.

Már három éve járunk vissza rendszeresen a Somogy megyében található Háromfai víztározóra, így már márciusban elkezdtük szervezni az idei túrát Borsos Tibi barátommal, május 18-22-ig. Biztunk benne, hogy az időjárás nem tréfál meg bennünket és barátaink nem kezdik el az ívást. Folyamatos egyeztetés után Krizsán Ernő barátom is csatlakozott hozzánk, így már hárman izgultunk és vártuk a várva várt indulást. Eddig sok szép halat sikerült becsapni tigrismogyóróval, de kimondottan csak bojlival még nem horgásztam eme környezetben, ezért  Horváth Csabával is mindent letárgyaltam. 10 kg CFB Natur sourt bojlit görgetett le nekünk. Frissen érkezett, még 4-5 napot szárítottam a túra előtt. Sunshine bojlit kb 5kg vittem magammal, ezt édes gyümölcsösre görgettem, tutti frutti-Green beast aromával. Az etetésre szánt bojlikat 18-20 mm-es méretben készítettem, csalizáshoz készült pár szem 24 mm-es is. Persze a magot sem hagytuk otthon, kukorica és tigrismogyoró társult még melléjük.

Mióta az eszemet tudom szeretek horgászni. A bojlizásba két évvel ezelőtt kóstoltam bele, és azóta a rabja lettem. Már régóta érlelődött bennem, hogy egy versenyen is kipróbáljam magam, csak a megfelelő társra kellett várnom, akire a CFB ismert közösségi oldalán keresztül rá is találtam. A kiírt versenyek közül a nagylóki Piroska tóra kiírt III. MAPOK Baráti Bojlis Kupára esett a választásunk, nemcsak a tó közelsége miatt.

Minden évben kiszemelek magamnak egy vagy két vizet és az öregebb példányait megpróbálom becsapni, a számomra még szűz vízterületen. Az iszonyatos 38 fokos levegő és 30 fokos vízhőmérséklet nem igazán a pontyhorgász barátja és ilyenkor minden apróság számít, főleg ha a halak nem mozognak! Most is mellém állt a szerencse , illetve a gyengébbik botom mutatta meg hogy hol is vannak a halak az 5-7 méterrel rövidebb dobás miatt.

A hétvégi túra egy bő 48 órás pecából állt. Tavaly szeptemberben már voltunk itt (Ribolovacko Carstvo, Kikinda, Szerbia) és akkor nagyon szépen húzták a Red Army-t.

Dömötör Dominik horgásztársunk küldött néhány képet az elmúlt időszak fogásairól. A szép pontyokat CFB Full Liver bojlival csalta horogra.http://www.cfb-shop.hu/Full-Liver-20-mm

Sikerült lejutnom egy gyors 24 órás pecára a Bázis horgásztóra. Megérkezéskor 35 fokos meleg volt. Gyorsan összeraktuk a botokat és már repültek is a felcsalizott horgok. Az egyik  botra Black Jack golyó, a másikra a híres Red army bojli került. Melléjük PVA-ba tigrismogyorót raktam. 2 távolságot pecáztam meg: az egyik a partól 3 m volt míg a másik kb. 70 m. Az éjszaka eredménytelenűl telt. A reggeli frissítéskor a kinti távot 1 kg tigrismogyoróval+1 kg Red army-val megszórtam. A bedobást követően nem telt el 10 perc és megjött az elő hal egy 8 kg töves személyében. Délután 4 óráig több mint 30 db hal jött, a legkisebb 2 kg, míg a legnagyobb 12.20 kg-ot nyomott!

Ezen az augusztusi hétvégén baráti meghívásnak eleget téve a pátkai Róth-tóra látogattunk el egy 24 órás horgászatra. Az időjárás még mindig betegesen meleg volt, szinte már afrikai hőségnek nevezhető. Sajnos ez a halak kapókedvét nagyon befolyásolta. Mivel tudtam, hogy eme víz sajnos felette a található honvédségi tóval kapcsolatban áll, mely hemzseg a törpeharcsáktól. Etetésre nem is nagyon készültem bojlival, mert itt sajnos tapasztalatból tudom mostanában egy szempillantás alatt kockára darálják a törpeharcsák a pontyoknak szánt csemegét.

Nagyon örülök annak, hogy sikerült eme festői környezetben található egyesületi tóra rálelni. Idén már több alkalommal ellátogattam erre a tóra és lassan-lassan kiismerve megfigyeltem, hogy milyen íz kombinációk és etetőanyag kell erre a vízre. 

Method feederezés során az etetőanyag fontossága megkérdőjelezhetetlen, de ha nem megfelelő módon, vagy nem megfelelő csalit kínálunk fel a halaknak, akkor leshetjük, hogy görbüljön a feederspicce… Nem fog Ezért is szeretném ebben az írásban megmutatni, hogy én milyen csalit használok, és hogyan, és ez milyen eredményeket is képes mutatni.

Aki ismer minket az már tudja, hogy szeretjük a „nehezebb” vizeket és versenyeket. Mindig próbálunk olyan eseményekre eljutni ahol nem az a cél hogy több száz kiló halat fogjunk naponta, hanem az, hogy egyáltalán fogjunk. Idén az egyik ilyen esemény a II. Zalaszentmihályi Nemzetközi Bojlis kupa volt, aminek a település határában elhelyezkedő festői szépségű, 70 években befejezett tőzeg és mésziszap bányászat helyén keletkezett horgászparadicsom adott otthont. A fákkal, bokrokkal benőtt vízfelszín alól horgászt próbáló feladat egy-egy szebb példányt lencsevégre kapni.

Van egy víz az ország csücskében, ahol a horgászat egy kicsit más, mint a többi vízen, és mire a kis utakon lejut az ember, addig átgondolja az életét kb. kétszer. Aki egyszer volt itt, az vagy beleszeret, vagy azt mondja istenem soha többet.

Tavaly késő ősszel tudtuk meg Turza Peti barátommal, hogy a nagyrédei tavon egy különleges horgászversenyt fognak szervezni. 3 szektor-3 módszer a csali bejuttatására (dobás, csónakos behúzás, etetőhajós húzás). 2 naponta helycsere, szektorcsere, 45kg-os csali limit. Úgy gondoltuk, ez így egy kiváló es az esélyeket kiegyenlítő verseny lesz.

Egy pontyhorgász minden év végén - amikor a vizek és környezetük jégbe burkolózik – eltervezi, hogy a következő szezonban sokkal több időt fog szánni a horgászatra. Ezzel én sem vagyok másként. A mai világban sajnos a tervezés és a megvalósítás között nagyon sok tényezőt figyelembe kell venni. Az időjárást már nem számolom ezen tényezők közé, pedig a sokszor naponta váltakozó frontok, megkeseríthetik, vagy éppen varázslatossá tehetik a vízparton töltött időt. A felszerelésemet a hosszú évek tapasztalatai alapján készítem össze, és próbálom leredukálni annyira, hogy ne szenvedjek semmiben hiányt a horgászataim alatt.

Egy téli délután azon morfondíroztam, hogy jó lenne egy CFB-s találkozót összehozni. Pár napos gondolkodás, Facebook-os kérdezősködés és Horváth Csaba engedélyével úgy gondoltam megpróbálom.

Reménykedés, számolgatás, tervezgetés. Mint sok horgásznak nekünk is ezek a fogalmak jellemezték az idei horgászatunkat. Reménykedtünk, hogy sikerül az általunk jónak vélt időkben helyet foglalnunk a kedvenc vizünkre, a Harsányi horgásztóra, azon belül is az évek során megkedvelt stég állásra. Ez a terveknek megfelelően sikerült is, melynek első túráján vagyunk túl, mely július 6-10-ig tartott, de a várakozáson felüli sok szép nagy halnak és természetesen a CFB csaliknak köszönhetően talán sohasem feledünk.

Tavaszi édes ízvilágon gondolkodva a Birdfood-ra esett a választásom. Leírom, én hogyan csinálom.

Adós maradtam egy élménybeszámolóval, egy olyan dologról, amely mély nyomot hagyott az eddigi pontyhorgász életemben. Ne gondoljunk itt kapitális halakra, hanem ami számomra ennél is fontosabb a természet és az ember összhangja.

Nem szaporítom tovább a szót...

Hatalmas vízterületen, rövid idő alatt, nagyhalat fogni. Röviden ennyi volt a célunk. Pölöskén jártunk, és 2 napunk volt rá, hogy a tó termetesebb lakói közül minél többet horogra csaljunk. De mi van ha az „istenített” akadók nem adják a halat? Van megoldás.

Június közepén ismét közös horgászatra indultunk barátaimmal, ezúttal a Gyékényesi Kotró nyaralóövezetét választottuk helyszínül. Mivel ezen a részen már viszonylag sokat pecáztam, így tisztában voltam a hely adottságaival, haltartó helyeivel. De ha van olyan hely, ahol semmi sem biztos, akkor ez az…

10 nap különbséggel, ugyanaz a tó, két hatvan órás peca, ugyanaz a csali, akkor mi a különbség?

Egyenesen Litvániából számolok be nektek arról, hogyan is telt el 10 nap egy nem mindennapi tavon!
Sokan nem merészkednek el észak felé és én sem hittem volna, hogy egyszer ide eljutok!

Újra az egyesületi tavamra esett a választás egy hétvégi dobálós pecára. Bár előtte 2 héttel is itt voltam, sajnos megúsztam kapás nélkül. Délután 6 körül érkeztem a szokásos helyre, beszéltem a szomszédos bojlizó horgásszal, jó hírekkel kecsegtetett, fogott néhány szebb halat a héten. A hely jobb oldalán kb 100 m-re egy akadósor helyezkedik el és ennek az akadónak a bal oldalát akartam meghorgászni. Etetésnek csak bojlit és pelletet használtam, amit dobócsővel és rakétával jutattam be.

A Nagykállói horgásztó a Romániai horgászok egyik kedvenc helyszíne Magyarországon. 2015 májusában nekem is volt alkalmam ellátogatni oda és reménykedtem abban, hogy egy eredményes peca után feltöltődve és elégedetten térek majd haza, de arról ábrándozni sem mertem volna, hogy új egyéni rekordot sikerül majd beállítanom.

A társammal Hegyesi Gáborral (kicsi) megérkezésünkkor körbejártuk a tavat, mivel én még nem jártam itt.

Megérkeztünk a május végi túránk helyszínére a palicsi tőzeg-tóra. Szomorkás, borult idő volt, barátaink már a helyüket elfoglalva vártak bennünket egy welcome drinkkel, ami elfogyasztása után elfoglaltuk helyeinket. Én a 17-es állásra ültem, táborépítés után elkezdődött a csalizás.

Elérkezett az első rövid hétvégi túra ideje a békéscsabai Csaba-tavon, ami mintegy 25 hektáron terül el. Előzetes egyeztetés után a vezetőséggel etetőhajót használhattam, így pontosan meg tudtam horgászni a túloldalon lévő törést, ami mintegy 140 m-re volt.

Minden horgásznak megvannak a kedvenc, bevált csalijai szinte minden időszakra és mindig ott motoszkál bennünk, hogy hátha van olyan csali, ami esetleg nagyobbakat ad vagy többet fogunk vele. Arról nem is beszélve mi van ha a tuti, ami már sok nagy halat adott és az adott vízen az adott időszakban remekül vizsgázott, egyszerűen hallgat és nincs rá kapás. Ilyenkor szívesen nyúlok a vésztartalékhoz és most nagy meglepetésben volt részem, mondhatni új kedvenc született!

Pünkösd hétvégéjén rövid családi horgászatra látogattunk el egy Fehérvárhoz közeli tóhoz. Szerencsénk volt, mert a foglalások visszamondása miatt üresedett meg hely. Először volt alkalmam élesben is bevetni az új etetőhajómat, az eredmény a legmerészebb várakozásaimat is felülmúlta.

Egy sikertelen peca után egyik barátommal hamar egy vendetta mellett döntöttünk, és már következő héten ismét kimentünk egy másik tóra a közelben. Az idő igencsak alkalmasnak tűnt a horgászatra (nagy északi szél és egy drasztikusabb visszahűlés főleg este).

Mindenki szeret magánál tartani egy fűszeres csalit vész esetére ha esetleg a megadott víz típus úgy kívánja és nem úgy muzsikálnak a tipikus halas bojliaink mint ahogy szeretnénk! Már a tavalyi évben sok nagyhalat köszönhetek neki és egy kis átalakítással Laci barátom javaslatára mondhatni hogy szinte háttérbe szorítja a nyári kedvenc bojliainkat!

Előző gyors horgászatomon észrevettem ezen a tavon egy érdekes jelenséget: a friss hibridért itt szinte megvesznek a halak és habzsolják szüntelen. Ezért úgy döntöttem nem csak egy gyors nappali horgászaton vallatom ezt a remek terméket, hanem egy 24 órás horgászaton. Etetőnek is a friss Hibridet választottam egy kevés hallibut pelettel.

2015.május utolsó hetére (23-30) egy horgásztúrán vettünk részt Olaszországban. Verona mellett egy régi bányatavon, ami helyileg Camacici területén található.  Egy 30 ha bányató, ami 35 évig nem volt elérhetö a horgászok számára. Csupán 1 éve nyitotta meg kapuit és tették lehetővé a horgászatot. Mint fanatikus pontyhorgászok kíváncsiak voltunk mit rejt magában ez a tó, ami ennyi ideig érintettlen volt és csak a természet ápolta,és gondozta.

Manapság a feederezésben igen divatos a method módszer. Ennek a lényege ez, hogy a csali a kosár közepében rejlik meg. De mint az összes módszer ez is változik, így ma főként 2 részre tudjuk sorolni. Az egyik része a lehető legfinomabb módon, vékony monofil előkével, kicsi (lebegő) pellettel történik. A másik, amikor a feederezés berkein belül egy átlagos, míg az előző szerelékhez képest durvább szereléket használunk. Ennél fonott, erősebb előke, nagyobb csali, sokszor bojli is lehet.

2014 májusa után ismét megcéloztuk az ország egyik legszebb vizét Norbi barátommal. A nehéz kategóriába sorolt Pölöskei tavon szerettünk volna ismét egy élmény gazdag hetet eltölteni. Az előzetes készülődések és a tó nehézsége miatt ekkora sikerre gondolni sem mertünk, hogy horgásztársam és én is egy- egy egyéni rekorddal gazdagodva térünk haza hatnapos túránkról.

Az idei évben az érettségi vizsgáim miatt csak kevés időt tudtam a vízparton eltölteni, így változtattam a stratégiámon. Mivel nem volt lehetőségem több napra, akár 1 hétre kiköltözni ideiglenes otthonomra, az éjszakai pecák mellett döntöttem. A halak ívásra készülődtek, és ezt tudatomra is adták.

Az idei első peca eléggé kitolódott, egészen május közepéig kellett várnom, hogy hobbimnak hódolhassak. Mivel az érettségikre készültem, minden időt elvett a tanulás a szabadidőmből, ezért a peca egy kicsit háttérbe szorult.  Az írásbeli számonkérések bitang nehezek voltak, szerintem nem csak nekem. Barátommal Borostyán Balázzsal már régóta terveztük az érettségi utáni pecát, a lakóhelyünkhöz viszonylag közel fekvő 220ha-os víztározóra. 

A múlt évben, amikor hivatalossá vált, hogy újra engedélyezett lesz a „behordásos” módszer a Balatonon, szinte mindenki örömmel fogadta a hírt. A szabályoknak eleget téve bárkinek elérhetővé vált a mi szeretett „tengerünk” meghódítása.

Történetünk május elejére nyúlik vissza, mégpedig május negyedik napjára. Dávid barátom a jól megérdemelt érettségi szünetét tölti, én pedig élvezem a szabadnapot. A tóparton!! Mégpedig a Pápai Tavakon. Egy olyan pecát terveztünk, ahol minden halat meg szerettünk volna fogni ami az etetésünk környékén megfordul. Nem a méret volt most a lényeg, hanem, hogy egy jót szórakozzunk és fáradtabban menjünk haza másnap, mint ahogy 24 órával előtte megérkeztünk.

Már régóta terveztem egy Franciaországi horgásztúrát, ami idén hosszas egyeztetés és az indulás időpontjának kitűzése után végre sikerült. Az indulás napja május 20-ra, szerdára esett. Délután érkezett meg hozzám barátom Bundik Zsolt, akivel nekivágtunk a több mint 1800km-es útnak. Induláskor eleredt az eső, ami szinte majdnem az egész utunkon végigkísért minket. Csütörtök délutánra értünk a tározó melletti kisvárosba, ahol megváltottuk az engedélyt és már mentünk is le a partra. A vízhez érve kiszálltam a kocsiból és percekig csak néztem a tájat, úgy magával ragadott a látvány. Hirtelen nem találtam szavakat.

A hétvégén egy rövid, alig több mint 24 órás horgászatot sikerült végre eltöltenem a vízparton. A markeres mederfeltérképezést már egy kagylóval borított kő „kifárasztása” után sikeresnek éreztem és szerencsére ebben a halak is megerősítettek. A kezdeti néhány kisebb ponty után nagy örömömre megérkeztek etetésemre az idősebb érdeklődők is, őket láthatjátok a képeken. A túra legnagyobb hala egy szép egészséges pikkelyes 16,8 kg-mal. A csali kivétel nélkül Red Army volt.

Kivétel nélkül, minden évben horgászattal telik a május 1. Így történt ez idén is, kis szerencsével sikerült helyet foglalnunk a csatári víztározón. Gyönyörű környezet, egyik oldalán a dús zöld erdő, másikon a vadkacsákkal teli nádas.

Kovács István horgásztársunktól kaptunk pár képet egyéni és tó rekord fogásáról. 2015-05-28-án fogta a Merenyei víztározón ezt a tőpontyot, melynek a súlya 32,1 kg volt. A csali egy szem CFB FULL LIVER 30mm bojli. Gratulálunk István a gyönyörű fogáshoz!

A mostani hétvégémen igen kemény kihívásnak néztem elébe. Hazánk fölé érkezett egy nagy csapadékot hozó mediterrán ciklon, mely olykor felhőszakadás kíséretében jelentkezett. Gyors horgászat alkalmával most a friss Hibrid terméket választottam csalimnak. Sikeresnek bizonyult. A szakadó esőben mindenem átázott, de kárpótoltak a remek halak a nap folyamán.

Májusi túrámat egy általam sosem látogatott barátom tavára terveztem. Mivel jó hal állománnyal rendelkezik a víz és fehérhalak nemigen lakják, ezért minden eshetőségre fel kellett készülnöm, mert a nagy halak szeszélyesek és válogatósak. Bátran nyúltam a nyári bevált büdös csalijaimhoz de a pikkelyes barátaink rá sem hederítettek. Lássuk hogy hova vezetett a megfelelő helyválasztás és az eltalált csali.

A tavalyi évben sajnos keveset tudtam horgászni, a szeptember közepére tervezett egy hetes horgászatomat is le kellett mondanom. Viszont annál nagyobb lelkesedéssel vártam október 11-től esedékes túránkat. Azt hittem sosem jön el! A helyszín, szokás szerint Ecséd volt!

Április 10-én iskola után érkeztem a tópartra, és elfoglaltam a megszokott helyemet. Gyorsan nekiálltam az etetés elkészítésének, majd annak bejuttatásához amit a parttól kb. 15-20 méterre helyeztem el. Az etetésem mindössze 1 kg lehetett, ami főtt búzából, borsóból, repcéből, kölesből, kendermagból és csemegekukoricából állt, valamint 3 marék HIBRID bojliból.

Nagyon vártam eme túrámat több okból is: még az ország határain túl nem horgásztam, illetve azért is, mert egy dunai holtágra lett szervezve ez a találkozó. A szervezés már tavaly megkezdődött, de sajnos a fél évvel ezelőtti meghirdetés miatt nagyon nehéz úgy eltalálni, hogy mindenkinek jó legyen. Erre a dátumra túra eredetileg 72 óra lett volna, de mindenkinek adódott más elfoglaltsága és mindenki kicsit később érkezett a helyszínre. Kivéve a fő szervező, a Szlovákiából Beringer Robert. Azt nem mondanám, hogy simán lehet benne halat fogni, mivel a tó 1,5 évvel ezelőtt még vadvíz volt (a kis-Duna egyik holtága) és azóta minimális haltelepítés volt. Ennek ellenére találhatóak benne nagy testű pontyok, harcsák, amurok, csukák és süllők.

Az idei évi első hosszabb horgászatomat április közepére a Tisza tóra terveztem, de sajnos egy februári térdsérülés és az ezt követő felépülés miatt muszáj volt elhalasztanom. Április végén már úgy láttam hogy hamarosan be tudok vállalni egy hosszabb túrát, ezért állandó horgásztársammal, Szántai Tomival úgy döntöttünk, hogy megnézzük a már régóta kiszemelt Merenyei víztározót.

Az idei évben a május elseje péntekre esett, így hosszúhétvége lett. Ezzel felcsigázva magamat rendeltem 3 féle bojlit a szezon első komolyabb pecájához. A 3 íz világot a deep-see-world, bird-food és a kimaradhatatlan red-army alkotta.

Az idei év első túrája kicsit elhúzódott számomra egyéb elfoglaltságaim miatt, de gondoltam ha lúd akkor legyen kövér! Ezért a 6 napos pecát terveztem szeretett egyesületi tavamra a hartai Kékesi tóra. A túra kezdetét április utolsó hetére terveztem, magyarul 6 nap csak peca, távol a monoton hétköznapoktól! És ahogy az elmúlt években tapasztaltam ez az időszak igen jól adta a halakat. A Kékesi tóról tudni kell hogy egy 12 Ha-os egyesületi tó kb. 150 taggal. A tóba nagytestű hal ha jól tudom 8 éve volt utoljára telepítve akkor is 10-15 darab 10kg körüli tükör ill. tőponty. A bojlizás nem megszokott dolog a tavon. Átlagmélység 2.5-3 méter de vannak 5 méteres vízmélységek is, több helyen a parttól kb. 20-30 méterre törések húzódnak amik 1.5 méterről hírtelen 3-4 méterig mélyülnek, ezeken a töréseken rengeteg kagyló nehezíti a horgászatot. A tó akadóktól mentes.

Az idei év első bojlis horgászatát Magyarország legnagyobb állóvizére, a Balatonra terveztem. Tavasszal nem egyszerű a horgászat egy ilyen nagy vízterületen. A frontok, hirtelen hőmérsékletváltozások, a víz hőfoka is folyamatosan változik, valamint a szél iránya is jelentősen befolyásolhatja egy túra eredményeit. Az alábbi nehézségek ellenére nagy lelkesedéssel vártam a hogászatot. Hogy milyen eredménnyel zártam a túrát CFB termékek használatával ezen a nehéz vízterületen a cikkben kiderül!

A videóban a NEWZOO CFB Team beszámolóját láthatjátok a III. Nemzetközi Balatoni Bojlis horgászversenyről.

Fogadjátok szeretettel!

Így utólag belegondolva hihetetlen, de 15 év aktív gyékényesi horgászattal a hátam mögött még sohasem szántam rá magam, hogy a Közúti II-es tavon is horogra csábítsam barátainkat. Valahol érthető számomra, mert ha, valakit egyszer megfog a Nagy Víz, az nem szabadulhat tőle egykönnyen. Valójában mindig bennem volt a hiányérzet, és az a tudat, hogy itt van egy tó, amelyről a nagy testvér árnyékában csak egy átlagos vízként beszélnek, pedig nem így van.

Hosszú, várakozásokkal teli hetek, hónapok teltek el az utolsó horgásztúrám óta. Talán bele is fárad az ember a vágyakozásba, hogy ismét vízparton legyen…. Ilyenkor előkerül a poros szerelékes táska, amit hetente elővesz az ember és leköt egy két rig-et. A tél nekem is így telt el, kötögettem a horgokat, és vártam a jó időt! A fagy nem tartott örökké, végre tavaszodni kezdett és megszűntek az éjjeli mínuszok is, így eljött az idő egy hosszabb túrára. Választásunk egy tavaly nyáron meglátogatott és meghorgászott bányavízre esett. Átlagmélysége 6-7 méter, sok töréssel és púppal tarkítva.

Csütörtök reggel a parancsnokomtól (természetesen az asszony), engedélyt kértem egy 12 órás eltávra. Az eltávomat a Munkácsi tavon töltöttem el. Szombat reggel 5 óra körül értem a tóra. A viharos idő miatt nem nagyon volt senki. A 35-os helyet választottam ki az aznapi horgászatom helyszínéül.

Reggel rövid villámpecára indultam Borsosgyőrre, a Strandi tóra, mivel most csak egy nap szabadnapom volt. Reggel 9 órakor kezdtem a horgászatot és délután 6 órakor fejeztem be. Helynek, a tó egyik sarkát választottam, amit nádas ölel körbe és nagyjából 1 méteres víz van. 

Március 27 és 29 között 48 órára a Hegyközcsatári víztározóra mentünk pecázni. A helyfoglalást már hetekkel korábban megejtettük. A választásunk a gát közelében lévő 1 és 2-es helyre, tehát a mély vízre esett. A mély víz ebben az időszakban jól adja a halat, ha csak nem jön egy hirtelen felmelegedés, amelyik kihajthatja a halakat onnan. A foglalás után rögtön el is kezdtünk a csalikról beszélgetni és arra jutottunk, hogy mindenki más csalival próbálkozik majd.

A mai napon csupa jó dolog történt velem. Egyrészt csomagom érkezett Horváth Csabától nagy örömömre, másrészt pedig rövidített óráim voltak, így aztán gondoltam egyet és nem csak nézegettem eme remek csomagot, hanem egy gyors pácára kilátogattam Mórra. Délután 2-re tudtam be helyezni a szerelékeimet a kiszemelt helyre. Az idő rövidsége miatt etetésnek a remek pellet mixet választottam és a frissen érkezett kicsi 12-mm-es friss Hibridet. Mondhatom remek választás volt ez a kis gyöngyszem, mert szinte észrevétlenül szívták fel gyanakvóan táplálkozó barátaim. Horgászatom rövidsége miatt igen intenzív 4-5 órát töltöttem a tó partján és ez idő alatt sikerült 7 db halat a szákba terelni. Boldog voltam nagyon, mert ismét egy aktív gyors horgászat részese lehettem és mint mindig remek csalikat tesztelhettem. Köszönet érte Horváth Csabának.

Eljött az első hosszabb túránk ideje, már nagyon vártam, több okból is. Eddig a hideg idő, és tanulmányaim miatt, csak apró nappali gyors horgászatokon tudtam részt venni. A másik ok pedig az volt, hogy teljesen megújult a tópart. A meder és az eddig ismert haltartó helyek megváltoztak és minden, ami igaz volt a tó egyes helyeire.

Az idei évben az enyhe időjárás miatt az első horgászatomat február közepére terveztem. A kiszemelt időpont előtt két nappal a tél egy kicsit megmutatta még az erejét, és sajnos a közeli bányató - amit szerettem volna meglátogatni - jégbe burkolózott. Maradt hát a hetek óta egyre nehezebb várakozás. Csak reménykedni tudtam abban, hogy márciusban sikerül pár napot a vízparton töltenem.
Elérkeztünk március közepéhez. Az éjszakai fagyokat kellemes meleg nappalok követték. A jég eltűnt a tó felszínéről, és a víz hőfoka a felső rétegekben elérte az 5-6 fokot. Eljött végre az én időm.

A tavalyi évben sajnos kevés időt tudtam a vízparton eltölteni. Sok túrám elmaradt egyéb közbejövő problémák miatt! Idén, március első hetében váltottam ki az idei évi papírokat és hamar eldöntöttem hogy megpróbálom a pár fokos vízben horogra csábítani a tóban élő mohás hátú öreg pontyok közül párat.

Ismét eljött az idei év első horgászata a tőzegtavon. Hosszas pakolgatás után minden a helyén, irány Palics! Megérkeztünk a tóra délután 4 órakor, ahol Zoli barátom már várt bennünket. Természetesen a nagy találkozásra ittunk egyet, és elfoglaltam a 8-as állást.

Az eddigi horgászataimon mindig csak kicsi halakat fogtam. Most az volt a célom, hogy csak pontyot fogjak, de ahhoz nem fűztem esélyt, hogy egy nagy hal is horogra kerülhet, mert erre a tóra ez nem jellemző. Viszont az időjárás nem akarta azt, amit én, így csak kevesebb időt tudtam a horgászatra szánni. Szerencsére ki tudtam menni a tóra, és tudtam egy jót pecázni.

Ismét eljött az Újesztendő, zord hideg szelet hozva magával. A hőmérséklet a nappali órákba se érte el a plusz fokokat. Ilyenkor a horgász embernek nincs más dolga, csak az olvadásra várni és figyelni, vajon mikor enged a fagy. Három napja ment le a tóról a jég, így amint lehetett szerettem volna kilátogatni egy kicsit horgászni. A havazás már péntek este elkezdődött, így mire kiértem ismét az igazi havas téli táj fogadott. Az etetőhajóba method mixet, főtt apró magvakat és kevés oldódó bojlit tettem. Ez a nap nem a halfogásról szólt mivel egy darab apró 1.5 kg körüli pontyot tudtam csak fogni, viszont a havas táj mindenért kárpótolt.

Március elejét mutat már a naptár, beköszöntött a tavasz hivatalosan is. Ébred a természet. Tökéletes alkalom arra, hogy megkezdjem az idei szezont. Már nagyon vártam ezt a pillanatot. A választásom a Pápai Tavak horgásztanyára esett, ami nemrég nyitotta meg kapuit a nagyvilág előtt.

Már megszokássá vált, hogy jól összeszokott csapatunk március elején egy közös horgászattal nyitja az évet. Így történt ez idén is, már február elején lefoglaltunk pár helyet egy Szatmárnémetihez közel álló, jó halállománnyal rendelkező 6 hektáros tavon. Nehezen teltek a napok, szinte minden este erről folytak a közös beszélgetések. 

Ismét akciókkal várunk titeket a webshopban!

Február vége-március eleje sokak számára a szezonkezdetre szánt bojlik elkészítésének az időszaka. Tamás barátommal mi is úgy döntöttünk, hogy „legurítunk” néhány kilót. Szerettünk volna valami egyedit kipróbálni, ezért kétféle CFB mix keverésékéből készítettük: 50% Full Amino + 50 % Full Liver. Mivel mindkét mix nagyon karakteres illattal rendelkezik és sok természetes kivonatot használtunk, ezért aroma nélkül készítettük.